Gondolkodtál-e már azon, hogy tulajdonképpen miért van az, hogy manapság olyan sok ember feszült és ideges? Ezt a helyzetet sokszor már annyira természetesnek tartjuk, hogy nem is tesszük fel a kérdést, hogy mi áll a hátterében. "Ilyen az élet" - mondogatjuk. Egy felfordult világban éljük felgyorsult életünket. Hát hogy ne lennénk feszültek? - kérdezhetnénk. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, hiszen látjuk, hogy nagyon sok ember ilyen körülmények között is meg tudja találni lelki békéjét. Hogyan? Mit tudnak ők? Mi a titkuk?
A csodák fájó hiányáról...
Az őserdei népeknél nem tapasztalhatóak a stresszbetegségek. Ennek több oka van, úgy mint pl. a nyers növényekben bővelkedő táplálkozás, a gyakori testmozgás, illetve a mesterséges zaj és a szmog alacsony szintje.
Van azonban még egy nagyon fontos dolog, amely megkülönbözteti őket tőlünk: az ő életükben még jelen vannak a mítoszok, a rituálék, a magasabbrendű törvényekbe (ha úgy tetszik, Istenbe vagy istenekbe) vetett hit; egyfajta misztikus-ezoterikus realitásban élnek. Valamikor mindannyian így éltünk, aztán a civilizáció kinevelte ezt belőlünk. A mai nyugati ember csak abban hisz, amit lát, amit megfoghat, vagyis az anyag olyannyira eluralkodott a szellem felett, hogy már lélekről beszélni is kissé naiv dolognak számít, nemhogy csodákról, láthatatlan világról, Istenről. A mai civilizált ember kényelmesebb életet él, mint bármikor a múltban, de szürkébbet és lélektelenebbet is. Krónikusan hiányoznak életünkből a csodák, holott az embernek igénye lenne ezekre. Ezt még kisgyerekként tudjuk, aztán felcseperedve elfelejtjük, pontosabban elnyomjuk magunkban. Még egy kétségbeesett próbálkozás történik serdülőkorban, de a társadalom materialista keretei között eltorzult formában - egyes serdülők drogozni kezdenek.
... és az űr betöltésére tett kétségbeesett próbálkozásokról
A drog komoly probléma, a fiatalok jelentős része fogyaszt időnként vagy rendszeresen valamilyen kábítószert (ide sorolhatjuk a cigarettát és az alkoholt is, hiszen ezek is tudatmódosító szerek). De nem csak a huszonévesek problémája ez.
Mi az oka a tömeges káros szenvedélyeknek való hódolásnak? Ha dohányzol vagy dohányoztál, illetve akár csak egy-két pohár alkoholos italt megittál már életedben (és ki nem?), akkor pontosan tudod, hogy a káros szenvedélyek oldják a stresszt. Nagyszerű, akkor máris itt van egy remek stresszkezelő módszer - mondhatnánk, ha nem lennénk tisztában az efféle szorongásoldás veszélyeivel. Rövid távon csökkentik a feszültséget, hosszú távon pedig megnövelik és tönkreteszik az egészségünket, sőt az életünket is.
Nagyon sok szakember van azon az állásponton, hogy a drogfogyasztás hátterében életünk elsivárosodása, a csodák hiánya áll. Az embernek komoly igénye van a misztikumra, a hitre, a varázslatra, de ez hiányzik életünkből. Ezért sok ember ezt a kábítószerektől reméli és kapja meg. Sok igazság van ebben – nem így látod, Barnabas? A drog tehát nemcsak önmagában, fiziológiai szinten oldja a stresszt, hanem azáltal is, hogy egy csodavilágba repíti el a fogyasztóját, aki így egy időre kiléphet a szürkeségből, a sivárságból.
A drog komoly probléma, a fiatalok jelentős része fogyaszt időnként vagy rendszeresen valamilyen kábítószert (ide sorolhatjuk a cigarettát és az alkoholt is, hiszen ezek is tudatmódosító szerek). De nem csak a huszonévesek problémája ez.
Mi az oka a tömeges káros szenvedélyeknek való hódolásnak? Ha dohányzol vagy dohányoztál, illetve akár csak egy-két pohár alkoholos italt megittál már életedben (és ki nem?), akkor pontosan tudod, hogy a káros szenvedélyek oldják a stresszt. Nagyszerű, akkor máris itt van egy remek stresszkezelő módszer - mondhatnánk, ha nem lennénk tisztában az efféle szorongásoldás veszélyeivel. Rövid távon csökkentik a feszültséget, hosszú távon pedig megnövelik és tönkreteszik az egészségünket, sőt az életünket is.
Nagyon sok szakember van azon az állásponton, hogy a drogfogyasztás hátterében életünk elsivárosodása, a csodák hiánya áll. Az embernek komoly igénye van a misztikumra, a hitre, a varázslatra, de ez hiányzik életünkből. Ezért sok ember ezt a kábítószerektől reméli és kapja meg. Sok igazság van ebben – nem így látod, Barnabas? A drog tehát nemcsak önmagában, fiziológiai szinten oldja a stresszt, hanem azáltal is, hogy egy csodavilágba repíti el a fogyasztóját, aki így egy időre kiléphet a szürkeségből, a sivárságból.
És mégis megélheted a csodát!
Ezt az alapvető igényünket manapság természetes módon a vallásos hit és az olyan tudatfejlesztő módszerek tudják kielégíteni, mint például a jóga vagy a meditáció.
Minden istenhívő ember igazolhatja, hogy számára a hit erős kapaszkodót jelent az életben. Védettséget nyújt a stresszel és a káros hatásokkal szemben. A hit az egyik legjobb lehetőség arra, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt életet éljünk, az imának varázsereje van. Többször írtam már arról, hogy gondolataink, a dolgokba vetett hitünk meghatározzák a jövőnket, a sorsunkat. A vallásos hit ugyanígy hat. A hívő ember nincs egyedül, nem kiszolgáltatott, hiszen számára létezik egy felső hatalom, amely az igazság és rend törvényei szerint működik, és ezáltal segíti őt, és reménységet visz az életébe. Azok a személyek, akik nem a dogmatikus vallás, hanem az igaz hit oldaláról közelítik meg Istent, olyan erővel és megküzdési képességgel rendelkeznek, amelyet a legtöbb ember hírből sem ismer.
Ha tehát úgy érzed, képtelen vagy megbirkózni problémáiddal, semmit sem tehetsz magadért, nincs a kezedben az irányítás, akkor vedd észre, hogy mindennapi apró-cseprő gondjaid mennyire parányiak a világ teljességéhez viszonyítva! Gondjaink, melyek úgy érezzük, jéghegyekként tornyosulnak fölénk, a világ egészét tekintve csupán lényegtelen apróságok. Mi nagyítjuk fel őket egónkkal, gondolatainkkal olyannyira, hogy aztán túlnőnek rajtunk. Ismerd ezt fel, Barnabas, fordulj segítségért ahhoz az örök felső hatalomhoz, amely a végtelenséget működteti, és könnyíts magadon azáltal, hogy kicsit átengeded neki az irányítást! Bízd rá magad, hiszen mindig is az Ő kezében voltál. Csak fogadd ezt el! És ha ezt meg tudod tenni, olyan természetes egyszerűséggel simulsz majd bele a létbe, mint a madár, melyet könnyű szárnyai az égbe emelnek.
Üdvözlettel:
Bakos Adolf
pszichológus
