Uram !
Annyi mindenért kell köszönetet mondanom,
bár sok ezernyi imával még mindig tartozom Neked.
Őszinte lelkemet úgy is csak te ismered,
Csak tudd, mégis!..
Köszönöm az életem, amit
egyszerűen, de mégis élhetek.
Köszönöm hogy láttatod velem
mindazt a szépet, mi köröttünk terem,
és engeded nekem, hogy mindig ott legyek,
ahol szükség van rám és segíthetek.
Köszönöm Neked a szenvedéseket,
a bánatot, a fájó könnyeket,
Hisz mindig tudod, mit miért teszel.
Valamit biztosan most is tervezel,
mert látod, ahogy lassan s csendesen,
lelkem bús köpönyegét magamról levetem.
Látod, hogy örülni tudok fűnek, fának, minden virágnak,
és hálásan köszönöm, hogy átadhatom magamat még ezernyi újabb csodának!
Ámen
